„A bacteriológia legbuzgóbb művelője…”
Schultheisz Emil
A felvilágosodást követően a 19. század első felének német – Magyarországon is érvényesülő – romantikus medicináját a század közepétől kezdődően Angliában és Németországban egy neohippokratikus szemlélet váltotta fel, ami a természettudományos gondolkodásnak a medicinában termékeny részévé vált. Ezt Virchow, Pettenkofer írásaiban, de az angol Chadwicknél, Crawfordnál is nyomon lehet követni.
Hazánkban Fodor József volt az, aki a 19. századi szigorú természettudományos gondolkodást a neohippokratikusmussal nemcsak össze tudta egyeztetni, de a hippokratészi indivializsmustól jutott el a korszak legobjektívebb experimentativ közegészségügyéig.
A mai értelemben vett „modern” hygiéne tudománya a 19. század közepén alakult ki olyan társtudományok rohamos fejlődésének segítségével, mint a kémia, a mikrobiológia, serológia-immunitástan s nem utolsó sorban az élettan - kórélettan. Megújult a hygiene szemlélete is. Az eddigi a teória mellett túlnyomóan empirikus disciplina kutatói az egyre precízebben kifejtett teóriákat s a megfigyelés adta következtetéseket exakt kísérletekkel bizonyították s adott esetekben a matematikai statisztika módszerével igazolták.
A kísérletes hygiéne megalapozója Magyarországon Fodor József. Mint experimentator a hygienéből természettudományt csinált, de úgy, hogy sohasem felejtvén el az embert, a szociális medicinának is hazai úttörője lett. A rendkívül invenciózus kutató két évi, fél Európa kutatóintézeteit bejáró tanulmányútja során nemcsak az ott használt metodikákat sajátította el – hogy később maga ezeket a saját originális gondolataival és kísérletes bizonyítékaival kiegészítve, újabb eljárásokkal fejlessze tovább , hanem személyes ismeretséget, esetenként barátságot kötött tudományának legjelesebb képviselőivel , akikkel életet utolsó esztendejéig kapcsolatban állott. Erről az útjáról beszámoló könyve A kor európai egészségügyének csaknem teljes áttekintése. Középpontjában Anglia igen fejlett közegészségügye áll, a hygiene egész területét felöleli. A könyv 1873-ban már kolozsvári tanárságát (1892) követően jelenik meg.
A fiatal professzor érdeklődése kiterjed a hygiene minden területére és határterületére. Különösen elmélyült, a legújabb eredményeket is regisztráló élettani ismeretei segítették a szorosan vett hygiene új irányzatának kutatásában és művelésében. Ez a hatalmas ismeretanyag és abszolút objektivitásra törekvő szuverén szelleme tette írásait világszerte olvasottá. Objektivitásának és józanságának köszönhetően mestere és atyai jó barátja Pettenkofer, hogy egyik tudományos elméletének elfogadhatatlan túlzásaiban fékezte. Pettenkofer-ről írja, súlyos tévedésére utalva – az Orvosi Hetilap 1901 évi 7. számának tárcarovatában közölt nekrológjában: „Járványtani kutatásai tették őt naggyá, ismertté, áldáshozóvá és mégis éppen ezek a kutatások lehetnek részesek abban, hogy szívében az utóbbi években a bánat és elégedetlenség oly szertelenül keserűvé fejlődött”.
A kommunális hygienének az új irányzat szellemében született összefoglalását az „Egészségtani kutatások a levegőről, vizekről és a talajról” írott jólismert könyvében jelentette meg. Ebben a bakteriológia már nem kis szerephez jut.
Erről a könyvről írja Gärtner az akkor „vízbakteriológiának” nevezett subdisciplina világhírű kutatója: „Amikor Fodor megírta ezt a könyvét, már felismerték, hogy Pettenkofernek a talaj teóriára vonatkozó nézete tudományosan nem tartható és ezzel a tétellel egy teljesen új disciplina, a bakterológia áll szemben és Fodor vitathatatlan érdeme volt, hogy teljes elhatározottsággal csatlakozott az új tudományhoz.”
Módszerére jellemző, hogy az aktuálisan vizsgált témát minden oldalról megvilágítva, a történeti fejlődés menetében tárgyalja. Ez tűnik ki ebből a munkából is, melynek második „A talajról” írott kötetét a klasszikus műveltségű, az orvostudomány történetében igen járatos szerző így kezdi: „Hippokrates trilógiájának másik részére térek át ebben a munkában: a helyre, a talajra. A nagy bölcs és gondolkodó orvos abban a valamennyi között talán legjobban ismert s leginkább olvasott munkájában behatóan foglalkozik a helynek befolyásával népek, városok egészségére. Inti az orvosokat, hogy a talajra is figyelemmel legyenek, ha meg akarják ítélni valamely helynek egészséges vagy egészségtelen voltát”. Fodor itt a Corpus Hippocraticum „Peri aeron, hydaton, topon” című írására utal.
A történeti bemutatásban Herodiotosig megy vissza, hogy a jelentős auktorok munkáin át – közülük J.P. Frank híres könyve éppúgy nem hiányzik, mint a tárgy hazai művelőinek Eckstein Ferencnek és Schordann Zsigmondnak írásai – jusson el a legújabb időben felmerülő kérdésre adandó válaszig.
További történelmi hivatkozásokkal vezeti rá olvasóját az évezredek óta ismert, ám csak a legújabb, s nem utolsósorban általa végzett vizsgálatokkal tisztázott probléma nagy jelentőségére. Ezeket a kísérletes vizsgálatokat hosszú éveken át folytatta s már pályája első szakaszában elkezdte. Mint írja: „Az idevágó kísérleteket részben már 1874 – 75-ben végeztem…”.
Az orvosi gondolkodásának ez az univerzalitást megragadó törekvésre Fodor József minden nagyobb lélegzetű munkájából kitűnik: legaprólékosabban , legprecízebben vizsgálja a részleteket, hogy lejújabb kísérleteinek eredményeit a történelmi előzmények ismeretében illeszthesse be az egészbe. Említett kutatásánál jóval kevésbé ismeretes és az irodalom is érdemtelenül keveset ír másik nagy kutatómunkájáról – mely szintén világszerte felkeltette a figyelmet, s nevét a medicina minden külföldi tudósával is megismertette, ez pedig bacteriológiai-serológiai munkássága.
Fodor a mikrobiológiáról már 1869-ben az írta: „Ezen tan hivatva látszik az orvosi tudományban forradalmat idézni elő: forradalmat felforgatóbbat s e mellett gyümölcsözőbbet, mint ezt most még csak gyaníthatjuk is.”
Az új tudomány e „forradalmi eszméinek” továbbfejlesztéséhez Fodor nem kevés önálló vizsgálattal és felfedezéssel járul hozzá. A bakteriológiáról szólva Hőgyes ezt írja „Emlékbeszédében”: „Ö volt egyike azoknak, akik a búvárlat ez ágával nálunk legelőszőr önállóan foglalkoztak”.
1885-ben az Akadémián tartott székfoglalójával, amely a „Baktériumok az élő állat vérében” címet viseli, meglepi nemcsak a hazai, de a külföldi természettudósokat és orvosokat is. Tudós tanítványa és munkatársa, majd tanszéki utóda Rigler Gusztáv erről még 1902-ben így írt: „Legelőször arra jött reá, hogy az állati vér a beléje jutott baktériumok a szervezeten belül megöli. A vér ezen baktériumölő tulajdonságát kimutatja in vitro is. Kimondja, hogy ezen ölő tulajdonságoknak nagy szerepe van a testnek bizonyos betegségek ellen tanúsított immunitásában. Majd arra jött reá, hogy a vér ezen fontos sajátságát nem annak alakelemei, hanem folyékony részei okozzák, mégpedig annál nagyobb fokban, minél alkalikusabb, lúgosabb (sic!) azok.” A serotherápia tulajdonképpen Fodor alapvető vizsgálatainak köszönheti létezését.
Nem kétséges, hogy Fodor József volt az első magyar kutatóorvos, aki a bakteriológiával, mint önálló diszciplínával behatóan és eredményesen foglalkozott. Már első, az Orvosi Hetilapban megjelent dolgozatának tárgya is fertőző betegség, a tífusz („A hagymázjárvány a Budapesti Kir. Orvosegyesület előtt. A hagymáz kóroktani kutatása”), melyről az új felfogásban ír, jóllehet a döntő bizonyítékot Koch, valamint Pasteur csak a 70-es években közölték olyan nagyságok kétkedésével szemben, mint Virchow, Liebig és Pettenkofer).
Az immunitás, akkor humoralisnak nevezett elméletének valójában ő volt a megalapozója 1885 és 1891 között, számos tanulmányban fejtegette. Traube 1874-ben, Grohmann 1884-ben ugyan már közölt feltevéseket, de szabatos kísérletes vizsgálatokat e téren ő végzett először, melynek lényege az, hogy „…a vérben és a szövetekben kell keresni azt az anyagot, amely a szövetbe jutott baktériumokat tönkretesz”, mint az másik neves tanítványa Aujeszky Aladár 1932-ben Fodorról emlékezve megírta. Ezzel „megindítója és alapja volt a szérummal való gyógyításnak”. Ez még 1932-ben sem volt quasi magától értendő!
Jóllehet a közegészségügyre vonatkozó írásai világszerte ismertek, sőt elismertek voltak, világhírét bakteriológiai- serológiai kutatásai erősítették meg.
A nagynevű cambridge-i hygieneprofesszor Crawford latin nyelvű promotios beszéde tiszteletbeli doktori avatásán ezt világosan tükrözi:
„Ő az, aki miként egy második Hippokrates a levegőről, vizekről és helyekről oly világosan értekezett. Hippokratest magát az Athéniek aranykoszorúval tisztelték meg mindenki szeme előtt. Mi Hippokrates nagyhírű utódját a dicsőség eme csarnokában örömmel díszítjük fel a magunk babérjával. Bemutatom nektek a bakteriológia megbuzgóbb művelőjét, Fodor Józsefet.” (Nature, 1901. ford. Sch.E.)
Fodor József volt tanszékén lévén, nem maradhat említés nélkül nagyhírű tanítványával Kitasatoval való kapcsolata.
Fodor intézetében mindig 10-15 külföldi, többnyire fiatal kutató dolgozott, tanult, vett részt azokon a továbbképző jellegű, s egyben új kutatásait is bemutató előadásokon, melyeket általában angol, ha kellett német vagy francia nyelven tartott. Ezek között a vendégkutatók között volt a japán mikrobiológus Kitasato Shibasaburo (1852-1931) aki hónapokig dolgozott az intézetben. Fodor egyik unokája, Gerlóczy Gedeon egyetemi tanár személyesen szólt erről. A családban őrzött, 1887-ben Budapesten kelt levelét Páter János tette közzé. Kitasato kitűnő „all round” kutató volt, akinek Robert Koch intézetében végzett kutatásai épp olyan nevezetesek, mint Behring –el együtt folytatottak, a toxin-antitoxin kérdést tisztázó vizsgálatai.
Ha Fodor József bakteriológiai és serológiai vizsgálatainak eredményeit közelebbről vizsgáljuk és Kitasato e tárgyú írásaival összevetjük, világossá válik, miért is kereste fel Kitasato a budapesti Közegészségügyi Intézetet, milyen tanulmányokat folytatott Fodornál.
Annál a Fodornál, akinek személyében a tudós a legszerencsésebben egyesült a legjobb tanárral. Annál az orvosnál aki tudásával már saját korában nagy hírre tett szert, aki iskolát teremtett, aki kora orvosi gondolkodásának nemcsak klasszikus reprezentánsa, de alakítója is volt. Fodor József életművének története az orvosi gondolkodás alakulásának egy klasszikus fejezete.
- Tudományos Tanácsa
A magyar Tudományos Akadémia orvostörténeti munkabizottsága valamint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár elnökeként mindkét grémium nevében köszönetet kell mondanom Tompa Anna professzorasszonynak, aki Fodor Józsefnek nemcsak emléket állított, de ma sem elhanyagolható munkásságának további kutatását ezzel az emlékszobával és könyv gyűjteménnyel tette lehetővé. Ez az emlékszoba több mint muzeális lokalitás, jól gyűjtött és kezelt kutatóbázis a még sok teret nyújtó Fodor-kutatás s a hygiene hazai története iránt érdeklődők számára.